Térkép - Debrecen (Debreceni Járás)

Debrecen Magyarország harmadik legnagyobb területű és második legnépesebb települése, Hajdú-Bihar vármegye és a Debreceni járás székhelye, megyei jogú város. A vármegye lakosságának mintegy 38,2%-a él itt, a Tiszántúl legnagyobb városa. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik. A Kelet-Magyarország régió, az Észak-Alföld statisztikai régió és a Tiszántúl nagy táj szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja, Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa.

A 13. században említik először írásban. I. Lajos 1361-ben a debreceni polgároknak jogot adott a város bírójának és tanácsának megválasztására, emellett mezővárosi, 1693-ban pedig szabad királyi városi rangot kapott. A fő bevételi forrás a szarvasmarha-kereskedelem, az állattenyésztés és a kézművesség volt. A fellendülő gazdaság ellenére az épületek egyszerűek maradtak, az utcák pedig alig voltak burkolva. A többemeletes épületek egészen a 19. századig ritkák voltak. 1450 és 1507 között Debrecen volt a nemes Hunyadi-család székhelye. Nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított.

Az oszmán megszálláskor a határ közelében, vár és városfal nélkül Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe, és a várost csak vezetőinek diplomáciai képességei mentették meg. A város nyitottsága lehetővé tette a reformátusok gyors és korai betelepülését, ezért Debrecent Méliusz Juhász Péter református püspök (kb. 1536–1572) nem sokkal később már Kálvinista Rómaként emlegette, és a mai napig a kálvinizmus magyarországi központja maradt. A reformáció olyan radikális volt itt, hogy a katolikusok az összes templomukat elveszítették. 1552-től pedig csak reformátusok telepedhettek le a városban. 1693-ban I. Lipót szabad királyi várossá emelte, 1715-ben pedig a római katolikus egyház is visszakerült Debrecenbe, a város templomépítési engedélyt is adott nekik, így a piarista szerzetesek felépíthették a Szent Anna-székesegyházat. A város ekkorra már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ volt, melynek 1538-ban alapított Protestáns Főiskolájára (amely a mai Debreceni Egyetem és egyben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem elődje) számos jövendőbeli tudós és költő járt.

1849-ben Debrecen volt egy rövid ideig Magyarország fővárosa, amikor a magyar forradalmi kormány Pest-Budáról (a mai Budapest) ide menekült, miután Windisch-Grätz serege elfoglalta azt. 1849. április 14-én itt hirdette ki a Habsburgok trónfosztását és Magyarország függetlenségét Kossuth Lajos a Református Nagytemplomban. A szabadságharc egyik utolsó csatája szintén közel Debrecenhez játszódott le, a Habsburgokkal szövetséges oroszok a város nyugati részének közelében győzték le a magyar hadsereget.

A monarchia idején a Pest-Debrecen vasútvonal 1857-ben történő megépítése ipari fellendüléshez vezetett. Ekkor nyílt meg a Természeti Erőforrás- és Élettudományi Iskola és a Mezőgazdasági Főiskola, malmok, cukor-, tégla- és dohánygyárak, gázművek épültek, bankok és egyéb szolgáltatók települtek a városba. 1865-ben nyitott meg a Csokonai Nemzeti Színház. Kórházak, iskolák, laktanyák és templomok épültek. Az Aranybika Hotel, a megyeház és a városháza felépülése után lassan városi megjelenést kapott. A városi erdőben, ahol ma az egyetem található, 1823-ban termálvizet találtak, amelyet az újonnan épült Vigadó gyógyfürdőben használtak fel. 1912-ben az Országgyűlés megalapította a Tisza István Tudományegyetemet Debrecenben, amivel az 1538-ban alapított egyházi felsőoktatás mellett Debrecenben annak egyik jogutódjaként állami egyetem is létrejött, amely, mint Debreceni Egyetem ma az ország legszélesebb képzéskörű, mintegy 30000 magyar és 7000 külföldi diákot képző, legnagyobb egyeteme több, mint 200 Milliárd forint éves költségvetéssel. 1884-ben állt szolgálatba a ma is működő villamosvonal.

Debrecen 1944-ben rövid időre másodszor is Magyarország fővárosa és kormányszéke lett. Ugyanebben az évben a Vörös Hadsereg indított egy támadást Budapest és Debrecen felé. A házak mintegy 70 százalékát érintette a második világháború bombázása, az épületek több mint fele megsemmisült.

Az 1950-es megyerendezés előtt Hajdú vármegyéhez tartozott. Debrecen város napja: április 11.

Az ország keleti részén Hajdú-Bihar vármegye földrajzi közepétől nem messze, Budapesttől 230 km-re fekszik. A román határ mintegy 35 kilométerre keleti irányban húzódik. Debrecent elérik illetve a városból indulnak ki a 4-es, 33-as, 35-ös, 47-es, 48-as, 354-es és a 471-es főutak illetve az M35-ös autópálya, valamint a 100-as, 105-ös, 106-os, 108-as, 109-es, 110-es és a 333-as (Zsuzsivasút) vasútvonalak.

A város két táj, a Hajdúhát és a Nyírség közelében fekszik. A Nyírség homokos terület, északról lejt dél felé, nyugati határa a Tócó völgyénél húzódik. A Hajdúhát löszös terület, nyugati irányba lejt. Debrecen egész területe a Nyírségen helyezkedik el. Jelentős magasságkülönbségek nincsenek, a Debreceni Református Kollégium falában elhelyezett magassági pont 119,6 méterre van a tengerszinttől.

A település elsősorban a harmad- és negyedidőszaki üledékes kőzetekre és fekete mezőgazdasági talajra építkezett.